Neurodiverzitás és felsőoktatás

Kihívások és megoldási lehetőségek

Az egyetemi élet számos újdonságot és kihívást hoz minden fiatal számára, de ez különösen igaz azokra, akik neurodivergens idegrendszerrel élnek, mivel a felsőoktatási rendszer egésze alapvetően a többségi, neurotipikus működésre lett kialakítva. A sikeresség az egyetemen számos tényező függvénye: a nyitott és akadálymentes környezet szerepe és felelőssége elsődleges, de ilyen fontos tényező a megfelelő pályaválasztás is, és az, hogy készüljünk előre a lehetséges kihívásokra, amit lehet, tervezzünk meg előre, minimálisra csökkentve a bizonytalan, szorongáskeltő helyzeteket.

Átmenet és változások az iskolás évekhez képest

A tranzíció egy új élethelyzetbe mindig nehéz és tele van zökkenőkkel. Az egyetem megkezdése általában egybeesik a serdülőkorból a fiatal felnőttkorba való átmenettel, ami egy különösen nagy kihívást okozó életszakasz a neurodivergens fiatalok és családjaik számára, melyre a bizonytalanság, az új kihívások megjelenése és a veszteségek egyaránt jellemzőek lehetnek.

A középfokú oktatásban a fiatalok egy jól strukturált rendszer részei, bár sokszor megkérdőjelezhető hatékonyságú, de mégis jól definiált szabályrendszer szerint kell tevékenykedni: a teendők rutinszerűen, kiszámíthatóan zajlanak, az előre ismert tanrend szerint, az információk mennyisége általában kezelhető, tantárgyakhoz kötött, a számonkérések rendszeresek, kiszámítható formában zajlanak. A félév során általában rendszeres feleletek és dolgozatok biztosítják, hogy az egyéni teljesítményt valóban egy hosszabb periódust felölelő időszakaszban mutatott aktivitás és teljesítmény mentén értékeljék a tanárok, így egy-egy rosszabb napi teljesítmény vagy elmulasztott felkészülés a következő alkalommal könnyen pótolható, korrigálható.

Általában fix órarend szerint, azonos helyszíneken, egy állandó osztályközösségben kell tanulni, ahol minden szereplő ismerős, a szociális kapcsolatok száma korlátozott és behatárolt, a napi feladatok kiszámíthatóan követik egymást.

Bár tudjuk, hogy társas szempontból a köznevelés évei is számos akadályt gördíthetnek a gyerekek életébe, sok fiatal kirekesztettséget, bántásokat, bullyingot élhet át az iskolai évei alatt, mégis az állandó közösség, a sok együtt töltött idő a pozitív kapcsolatok, barátságok kialakítását támogatni tudja, szerencsés esetben egy biztonságos közösség alakulhat ki az osztályközösségből.

Általában van egy kulcsszemély, az osztályfőnök, aki összefogja, rendszerezi a diákok életét, segíti az információ-áramlást, kapcsolatot tart a diák, az iskola és szülők között, ha szükséges, segít az osztályon belüli konfliktusok menedzselésében.

A diákoktól ezzel párhuzamosan csak korlátozott felelősséget és önállóságot várnak, és az önkiszolgálásban, önállóságban is általában kap támogatást a fiatal a családtól, intézménytől.

Az egyetemre belépve a változások több színtéren is zajlanak egyszerre, és legtöbbször egy védettebb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb környezetből, a középiskolából egy sokkal lazábban strukturált, sokkal több önállóságot, tudatos tervezést és szervezést igénylő, idegen, általában magasabb társas elvárásokat támasztó, több interperszonális interakciót igénylő környezetben találja magát az egyetemista.

Az egyetemen általánosságban jellemző az egyenetlen terhelés: a félév során egy jellemzően passzív, befogadó szerepből a vizsgaidőszakban hirtelen aktív, cselekvő vizsgázóvá kell átminősíteni magunkat. Ez a rendszer nem kedvez azoknak, akiknek nehéz motiválni magukat, akik nehezebben osztják be a tanulnivalót, nehezebben terveznek hosszabb távon.

Bár a nagy létszámokból adódóan (általában több tízezer hallgató van egy egyetemen, szakonként változó, de vannak igen nagy, többszáz fős szakok is) elvileg több lehetőség van kortárs kapcsolatok, barátságok kialakítására, a gyakorlatban sokszor nehéz megfelelő társakat találni, mivel más és más személyekkel vagyunk együtt az előadások, szemináriumok során.

Az ügyek intézése, az adminisztráció is okozhat kihívásokat: az online tanulmányi felület (Neptun) kezelése önmagában nehéz lehet, de sok, korábban egy kézben összefutó funkció szétválik, és új szereplőket és feladatköröket kell megtanulni: például egy tantárgynak lehet tantárgyi felelőse, lehet egy vagy több oktató, aki a gyakorlatban tanítja, de ettől elkülönül a tanulmányi ügyintéző, akinek szintén fontos szerepe lehet egy-egy kérdésben. A pályázatok, ösztöndíjak kapcsán általában a teljes autonómiával rendelkező Hallgatói Önkormányzattal kell kapcsolatot tartani. Egy teljesen más helyszínen kell a diákigazolványunkat érvényesíteni, a könyvtári beiratkozás, és a jegyzetek, tankönyvek beszerzése szintén új helyzeteket jelent.

Az órarendet magunknak kell összeállítani, már ebben fontos, hogy mennyire ismerjük a saját terhelhetőségünket, saját tanulási stílusunkat. Azonban nincs osztályfőnök, nincs egy olyan személy, aki folyamatosan figyelné, nyomon követné az előrehaladást, figyelmeztetne a határidők közeledtére, vagy akár csak megkérdezné, hogy hol vagyunk, ha nem megyünk be az egyetemre. A kommunikáció is általában több csatornán keresztül, formális és informális felületeken keresztül történik, az információk áradatában nem mindig könnyű navigálni, különösen támogató kortárs kapcsolatok nélkül. Mindez sokkal jobban igénybe veszi a tervezési és szervezési készségeinket, mint középiskolában.

Ez a sok változás, a nagyobb önállóság iránti elvárásokkal, a korábban megszokott rutinok felbomlásával rengeteg stressz forrása lehet, ezért ebben az időszakban különösen fontos, hogy megfelelő támogatást kapjanak a fiatalok. Az átmenet tudatos tervezése, az egyetemi életre való felkészülést és az átmenetet támogató nemzetközi programok között találunk igen ígéreteseket is.

Fontos még megjegyezni, hogy az egyetem nem természetes folytatása a középiskolának, itt már nem tanköteles korú gyerekek, hanem felnőtt emberek, saját motivációtól vezérelve, saját érdeklődésük mentén tanulnak, a szülőkkel általában már nincs hivatalos kapcsolattartás, sokkal nagyobb szerep jut az önszerveződésnek, az önálló kezdeményezéseknek. Összegezve az egyetem egy teljesen új rendszer, aminek a működését meg kell ismerni, óriási szabadságot ad, mely szabadság azonban nagyobb felelősséggel is jár, erre pedig érdemes tudatosan, előre felkészülni.

Hogyan készüljünk az egyetemre?

Az egyéni szempontok mellett számos általános szempont van, amellyel minden egyetemre készülő neurodivergens fiatal és a családja is számolhat.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy sosem lehet elég korán elkezdeni a felkészülést az egyetemre. Már a középiskola elején szerepe lehet a jól megalapozott pályaválasztásnak, pályaorientációnak, annak érdekében, hogy a fiatal informált döntést tudjon hozni a továbbtanulása szempontjából. Egy rosszul megválasztott, téves elképzeléseken alapuló, nem jól előkészített szakválasztás hosszú időre elveheti a kedvet a továbbtanulástól, drasztikusan csökkentheti a tanulási motivációt, nem is beszélve a kudarcok mentális egészségre gyakorolt negatív hatásairól.

A pályaválasztás során sokszor csak az akadémikus készségekre fókuszálnak, pedig általában nem a tárgyi tudás hiánya okozza a lemorzsolódást. Az interperszonális helyzetek köre, a választott szakon kapott egyéni figyelem lehetősége, a leendő választott szakmában elérhető munkalehetőségek és munkakörök mind fontos szempontként jelenhetnek meg a választás során.

Néhány javaslat a felkészülés támogatására:

• Vegyük fel a kapcsolatot az egyetem esélyegyenlőségi csoportjával, koordinátorával: Minden egyetemen van erre kijelölt személy, jobb esetben egy egész szervezet foglalkozik a speciális szükségletű hallgatók támogatásával. Kérhetünk információkat az elérhető támogatásokról és egyéb lehetőségekről.

• Tájékozódjunk a tantervben: általában minden egyetemi szak teljes tanterve elérhető az egyetem online felületein. Ez segíthet abban, hogy megismerjük, milyen tantárgyaink lesznek majd, miket kell pontosan tanulni, van-e szakosodás, milyen az elmélet és a gyakorlat aránya, van-e szakmai gyakorlat, idegennyelvi követelmények stb. Ez segíthet abban is, hogy megelőzzük a félreértéseket: ha középiskolában fel voltunk mentve egy tantárgy tanulása alól, az nem jelent automatikus felmentést az egyetemen is, ugyanakkor meglepően sok szakon van szükség idegennyelvi ismeretekre, matematikai tudásra, vagy jó szintű írásbeliségre.

• Ismerjük meg az épületeket, helyszíneket: nem elhanyagolható az sem, hogy az egyetemi kampusz milyen felépítésű, hol vannak a legfontosabb helyszínek, termek, büfé stb. Nagyon meg tudja nehezíteni az első egyetemi napokat, ha a sok újdonság mellett, még a tájékozódás, az oktatási helyszínekre odatalálás is kihívást okoz. Keressünk olyan helyszínt az egyetemen, ahol van lehetőség az elvonulásra, szenzoros szünet tartására, vagy az órák között leülni, pihenni. Térképezzük fel az egyetemre jutás lehetőségeit, Budapesten belül érdemes alternatív útvonalakat is kitalálni a közlekedési sajátosságok miatt.

• Ismerjük meg az alapfogalmakat, mivel enélkül nem tudjuk az órarendünket sem összeállítani: érdemes előzetesen megismernünk az elődás, szeminárium, választható és kötelezően választható tárgyak stb. alapfogalmakat, hogy később, amikor már az órarendünket kell összeállítani, legyen egy jó megértésünk ezekről.

• Étkezések, szünetek megtervezése: nem minden egyetemen van menza, egyáltalán nem magától értetődő, hogy hol tudunk megebédelni napközben. Szintén fontos kérdés, hogy az órák közötti szüneteket hol és hogyan tudjuk eltölteni, mivel az egyetemi órák nem mindig követik egymást közvetlenül, sokszor akár 1-2 órás szünettel is számolni kell nap közben.

• Általánosságban ismerjük meg, tájékozódjunk a honlapon: sok szaknak, szakiránynak saját honlapja van, ahol rengeteg fontos információt találunk az oktatókról, a tantárgyakról és az egyetemen kívüli eseményekről, lehetőségekről.

• Az egyetemi előadások szabadon látogatóak: menjünk el az egyetem által szervezett nyílt napokra, találkozzunk, beszéljünk a leendő oktatókkal, ismerjük meg a közeget, amiben majd a következő éveket tölteni szeretnénk.

• Ne féljünk szünetet tartani, pihenni: ma már klisé az élethosszig tartó tanulás, de sokaknak lehet, hogy túl nagy ugrás rögtön 18 évesen a középiskola után az egyetem. Ezért tarthatunk pihenőt, felkészülő évet vagy akár elvégezhetünk egy rövidebb tanfolyamot, felnőttképzést vagy a választott szakunknak megfelelő szakképzést, ezzel is fejlesztve az önállóságunkat, tanulási képességeinket, vagy egyéb kompetenciáinkat, amelyek hozzásegíthetnek a sikeres felsőoktatáshoz.

Mindez jelentősen csökkentheti a szorongást, a stresszt, ami a tanévkezdéssel egyébként is együtt jár, de legalább a fentiek miatt nem kell aggódni.

Fontos tehát, hogy foglalkozzunk tudatosan az átmenet megtervezésével, annak érdekében, hogy szeptember 1-jén ne egy teljesen ismeretlen mélyvízbe kelljen beugrani, hanem ha lehet, egy ismerős közegben, ismerős arcokkal és fogalmakkal találkozzunk, így is lesz bőven tanulnivalónk...

Ha az ELTÉ-re készülsz, keresd bizalommal a SHÜTI munkatársait: https://www.elte.hu/eselyegyenloseg/autizmus

Felhasznált források

Cage, E., & Howes, J. (2020). Dropping out and moving on: A qualitative study of autistic people’s experiences of university. Autism, 24(7), 1664-1675. https://doi.org/10.1177/1362361320918750

Cai, R. Y., & Richdale, A. L. (2016). Educational experiences and needs of higher education students with autism spectrum disorder. Journal of autism and developmental disorders, 46, 31-41.

Fabri, M., Fenton, G., Andrews, P., & Beaton, M. (2022). Experiences of higher education students on the autism spectrum: Stories of low mood and high resilience. International Journal of Disability, Development and Education, 69(4), 1411-1429.

Gelbar, N. W., Smith, I., & Reichow, B. (2014). Systematic review of articles describing experience and supports of individuals with autism enrolled in college and university programs. Journal of autism and developmental disorders, 44, 2593-2601.

Glennon, T. J. (2001). The stress of the university experience for students with Asperger syndrome. Work, 17(3), 183-190.

Lei, J., Calley, S., Brosnan, M., Ashwin, C., & Russell, A. (2020). Evaluation of a transition to university programme for students with autism spectrum disorder. Journal of Autism and Developmental Disorders, 50(7), 2397-2411.

Őszi P., Simó J., Vígh K. (2020). Autizmus: belépés a felnőttkorba. Protokoll az átmenet támogatásához. NFSZK Nonprofit Kft. Budapest.